Viharsarok

Szabolcs (18) egy németországi futballcsapatban játszik, a csapat legjobbjaként emlegetik, ígéretes tehetség, az edző nagy reménysége. Ám egy vesztes mérkőzés után barátaival csúnyán összeveszik, látszólag Szabolcs piros lapja miatt. Szabolcs elhatározza, hogy szakít a csapattal, és abbahagyja a focizást. A magyar Pusztára költözik, nagyapjától örökölt tanyájára. Őszinte egyszerűségre vágyik, távol a világ zajától. Nagyapja hagyományát szeretné folytatni: beletanulni a méhészkedésbe, új életet kezdeni messze a futballtól. Édesapja próbálja rávenni őt a nemzetközi karrierhez történő visszatérésre, de ezzel csak még távolabb kerül apa és fiú egymástól. A közeli faluban Szabolcs futball tudásával tiszteletet vív ki maga körül, képességét a helyi fiatalok ugyan elismerik, de egyben féltékenyek is rá. A városi fiúnak nem sikerül beilleszkednie új környezetébe. Még Árontól, a helyi fiútól is elfordul saját közössége, hiszen Szabolccsal barátkozik, segédkezik a Tanya építésében és védeni próbálja őt. Nehéz és kemény újjászületés ez Szabolcs számára, hiszen lassan elveszíti mindazt, ami addigi életét jelentette. Ez a magára-döbbenés mégis elemi erejű, eksztatikus élmény a fiú számára. Szabolcs sértetlen magánya azonban nem tart sokáig. Egy nap váratlanul csapattársa és legjobb barátja, Bernard telefonál: megérkezett Magyarországra. Vissza akarja hívni barátját Németországba. Szabolcs őrlődik, képtelen dönteni, hirtelen minden fogódzót elveszít. ... Teljes szöveg »